Ma van a World Outlander Day, vagyis a Hivatalos Outlander nap. Mi másról lehetne írni, ha nem az Outlanderről? Hogyha követitek az instagram profilunkat ( illa_berek_ ), és láttátok a bemutatkozó videóinkat, akkor tudjátok, hogy a sorozat mind a saját életünkben, mind az oldal és a blog megszületésének történetében fontos szerepet játszik. Ezzel a poszttal tulajdonképpen ünnepelni szeretnénk: természetesen a könyvsorozatot, az élményeket, amiket adott és ad nekünk a mai napig, de ugyanúgy ünnepnap ez nekünk és az Illabereknek is, hiszen ez a mű az egyik alappillére az oldal létezésének. Egyfajta megnyugvás és visszaigazolás, mert ha kint van egy Outlanderes poszt, az azt jelenti, hogy hivatalosan is „elindultunk”. Izgalmas terveink vannak ezzel kapcsolatban, szeretnénk „kifejtős” bejegyzéseket szentelni a témának, apró részletenként elemezni a művet.

Könyv-sorozat-zene

Júlia: Körülbelül két évvel ezelőtt kezdtem szemezni vele, amikor megnéztem egy előzetest a sorozatból, és láttam, hogy Skóciában játszódik a történet. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire odavagyok a kelta kultúráért. Nem volt kérdés tehát, hogy felkerül a listára. Bevallom, nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy teljesen beleszeressek a sorozatba. Az első évadot másfél- két nap alatt sikerült befejeztem, teljesen megszűnt az időérzékem, csak jött egyik epizód a másik után. Aztán tudatosult bennem, hogy egy könyvsorozat adaptációjáról van szó, és a második évad elejénél eldöntöttem, hogy olvasmányélményként szeretném megismerni az egész történetet, és majd csak utána akarom végignézni a sorozatot. Az olvasásra idén tavasszal került sor. Az első könyvet már elolvastam, most a második közepe felé járok. Szokásommá vált, hogy megteremtem magamnak a hangulatot, mielőtt belemélyednék a történetbe. Mindig bekapcsolok egy lejátszási listát a sorozat zenéiből. Igen, a zenék…egy külön posztban részletesen ki fogunk térni a zenékre, és a saját magunk által összeállított lejátszási listákra. Addig is legyen elég annyi, hogy egytől egyik fantasztikusak, és ezekből a dallamokból sosem elég. Egy másodperc alatt képes kizökkenteni a mindennapos mókuskerék-üzemmódból, és amint hallgatni kezdem, már repülök is a Felföldre…

Laura: Az én történetem is körülbelül 2 éve kezdődött, de nem a könyvvel vagy a sorozattal ismerkedtem meg, hanem a zenével. A legjobb barátnőm, szobatársam hallgatta a zenéjét a kollégiumi szobánkban, és nagyon megtetszett. Nem tudtam, hogy sorozat- vagy film zene-e, mert ő nagyon szereti a skót zenét. Így, ezeket tudván, elkönyveltem magamban, hogy ez is egy a sok kedvenc skót dala közül. Aztán, ahogy egyre többször csendült fel a szobában a Comin’ Thro' The Rye, már fúrni kezdte az oldalamat a kíváncsiság, hogy ez mégis micsoda. Rákerestem, hallgatni kezdtem, majd az egésznek elkezdtem utána olvasgatni. És ebben a kis kutatómunkában szembesültem azzal, hogy ez egy könyvsorozat alapján készült sorozatnak a  zenéje. Viszont akármennyire is szippantott be a zene, a könyvvel és a sorozattal kissé nehezebben találtunk egymásra. Körülbelül egy évnek kellett eltelnie, amíg rá tudtam magam venni arra, hogy elkezdjem a sorozatot. Nagyon nehézkesen ment. Bármennyire is szerettem bele a zenéjébe, a történet nekem nagyon lassúnak bizonyult, és akárhányszor kezdtem neki, mindig csak a második részig jutottam. Aztán egyik este, kb 3 hónappal ezelőtt, valahogy minden megváltozott: beszippantott a történet, kb. 2 nap alatt megnéztem az első évadot. Izgultam a szereplőkkel és a szereplőkért. És ezek után nem volt megállás. 2 hónap alatt ledaráltam az egész sorozatot és utána döntöttem el, hogy a könyveket is el akarom olvasni. Még emlékszem, barátnőmmel beszélgettünk arról, hogy mi nem értjük ezt az egész nagy őrületet körülötte. Most, mindezek után, már minden világos. 

Terveink

Bizonyára észrevettétek, hogy nem tértünk ki részletesen a történetre, a szereplőkre. Ennek oka az, amit már fentebb is említettünk. Egy egész műelemzést szeretnénk véghezvinni, persze szabad szempontok alapján, a teljesség igénye nélkül, a rajongásunk miatt, és a ti örömötök érdekében. Nagyon lelkesek vagyunk, és alig várjuk már, hogy veletek is megoszthassuk azt, amit ketten alkotunk. Szó lesz a kedvenc mellékszereplőinkről, az előbb már említett lejátszási listákról, összehasonlítjuk a könyvet a sorozattal, és még sok más érdekes témáról fogunk bővebben véleményt kifejteni.

A mi kis felületünk

Az Illaberek és a blog az Outlandernek köszönhetően indult el, és nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire hálásak vagyok ezért. Mert az irodalom tényleg össze tudja kötni az embereket. Mert egy történet mindig több annál, mint amit először gondolsz róla. Csodálatos dolog vette kezdetét ennek köszönhetően, és a legszebb példa erre az, hogy mind a ketten ezen a bejegyzésen dolgozunk épp. Ahhoz képest, hogy nem olyan régen hoztuk létre ezeket a felületeket, már most rengeteg új inger ér minket, és hatalmas öröm, hogy részesei lehetünk ezeknek a történéseknek. Az biztos, hogy ettől az időszaktól, ettől az évtől az egyik legnagyobb ajándékot kaptuk azzal, hogy megtaláltuk egymást, és létrehoztunk valamit közösen. Folyamatosan ötletelünk és alkotunk, és azon leszünk, hogy ezt az érzést nektek is át tudjuk adni, és szeretnénk, hogy egy szuper, összetartó kis közösség alakuljon ki. Beszélgessünk, vitatkozzunk, osszuk meg a véleményünket egymással, mert itt ez a cél. Együtt, szabadon!