Előre szólok, ez az írás vastagon spoilert tartalmaz. Inkább olyanoknak ajánlom, akik olvasták már ezt a regény

Soha nem voltam az a fajta, aki könnyen hagyja becsapni magát. Ha át akarsz verni, dolgozz meg érte. Szerettem az ilyen játékot. Kitalálni, hogy ki a gyilkos. Van, aki azért olvas krimit, hogy ne unatkozzon. Kell egy kis fejtörés, egy kis izgalom. Én azért olvasok krimit, mert túl sok körülöttem a nyomás, és mivel egész történet alatt elemzem a szereplőket, helyzeteket, részleteket, kicsit kiszakadok a napi szorongásaimból azáltal, hogy járatom az agyam. Nálam ez ilyen terápiás módszer.

Az van, hogy velem se filmet nézni, se moziba járni nem szeretnek az emberek. Hogy miért? Egyszerű. Nem tudok belelazulni a történetbe, nem engedem el a gyeplőt, és nem várom meg, hogy vigyen magával a cselekmény, hogy az író behúzzon a csőbe. Én már az elején mindent tudni akarok. És ezt szóvá is teszem. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy visszapofázok a képernyőnek. Sajnos a moziban is, de mentségemre szóljon, hogy csak akkor, ha számomra komfortos emberek komfortos társaságában érzem magam. Szóval nem ordibálok csak úgy nyilvános helyen, mint egy hülye. Na jó, néha, de az más. 

Örültem, hogy a követőink az Agatha Christie regényt szavazták meg, mert szemeztem már vele. Olvastam már jó pár krimit, de AC regényt még soha. Shame on me. A Halál a Níluson egyébként is az egyik leghíresebb története az írónőnek, sokak kedvence, ezért pont jól jött. 

Röviden- tömören 

A történet egy fiatal angol örökösnő, Linnet Doyle köré csavarodik. A lány alig múlt húsz éves, gyönyörű, intelligens és piszok gazdag. Egyszóval mindene adott, amit egy sikeres élethez társítanak jópáran. Férjével, Simon Doyle-lal épp a csodálatos Egyiptom földjén – és vizén- töltik nászutukat, amikor felbukkan Jackie, a nő, aki Linnet és Simon múltjában egyaránt fontos szerepet játszik. Tudniillik Simon és Jackie egykor jegyben jártak, Linnet pedig Jackie legeslegjobb barátnője. Volt. Adott sok izgalmas mellékszereplő és Poirot, a detektív, aki egészen véletlenül pont ugyanazon a hajón lakik, ugyanazon az útvonalon tölti a nyaralását. Természetesen az utazást egy gyilkosság rázza meg, az áldozat pedig nem más, mint Linnet Doyle. Ekkor kezdődik az izgalom, Poirot nyomozásba kezd. Sorra kerülnek elő a hajón utazók titkai, féltett ügyeik. Az úton még két gyilkosság is bekövetkezik, a szobalány Louise, és a zugivó bukott írónő, Salome Otterbourne is meghal. A gyilkosok – merthogy ketten lesznek– már épp sikerre viszik a tervüket, azonban egy fontos figurát nem vettek figyelembe, a sarokból lesben álló bástyát, aki azonnal mattot ad. Ő nem más, mint a belga Hercule Poirot.

Ahogy ígértem

A sztoriban elindított kis játék, és az ígéretem, hogy beszámolok, kötelez. A helyzet az, hogy már azelőtt kitaláltam ki a gyilkos, mielőtt gyilkolt volna, ráadásul az indítékra is rájöttem, persze nem lehettem teljesen biztos benne, de – kivéve egy rövid kitérőt- végig kitartottam az eredeti feltevéseim mellett. Na de ne szaladjunk ennyire előre, itt az idő, hogy részletesen kifejtsem a dolgot.

A 140. oldal után meggyanúsítottam Simon Doyle-t. Ez volt az első ötletem, és az intuícióm is ezt súgta.

A 180. oldal után Joanna Southwood lett a következő gyanús személy.

A 230. oldal után ismét biztos voltam benne, hogy Doyle gyilkolta meg Linnetet. 

Mielőtt részletesen belemennék a fejtegetésbe még annyit, hogy ebben az írásban csak a Linnet halálával kapcsolatos gondolataimat szánom megosztani, a másik két esettel nem törődök sokat, hiszen a játék feltételei csak Linnetre és az ő gyilkosára összpontosultak.

Az én elméletem így hangzott:

• Kíváncsi lettem Simon reakciójára a Jackie általi követéssel kapcsolatban. Amikor megkaptam a választ, elgondolkoztam. Ugyanis Simon dühös volt. Érthető, de semmi más? Csak dühös? Nem kellett volna ehhez az érzelemhez bűntudatnak, szenvedélynek, önvádnak vagy szégyennek társulnia? Elég pocsék színészi alakításnak tűnik, ha valaki ilyenkor csak dühös.
• Jackie jól ismerte Linnetet, tehát tudnia kellett, hogy szemet fog vetni Simonra. Minden körülmény adott volt ahhoz, hogy ők ketten kiterveljék az egészet, hogy elteszik őt láb alól. Szépen beférkőznek az életébe, a birtokra, majd nyélbe ütik a tervüket. Mi sem egyszerűbb, a két szerelmes egymással szövetkezik, jön egy kis színjáték, összedolgoznak, és mindenki jól jár. Kivéve persze Linnet. Én azt gondoltam Jackie találta ki az egészet, de mikor megtudtam, hogy Simon volt,…nem lepődtem meg nagyon, de azért váratlanul ért. Persze tudjuk, hogy kettejük közül végig Jackie volt az ész.
• Honnan és kitől tudhatta Jackie, pontosan hová kell követni a házaspárt? Mert Linnettől biztosan nem…
• Amikor Jackie „lelövi” Simont, hirtelen kitör a pánik és a felfordulás, mindenki fut intézkedni, de Simon egyedül marad. Tehát keletkezik egy holtidő, amiről semmit nem tudunk…ez elég gyanús. Ezt nem tudtam bizonyítani semmivel, mert én is abban a hitben éltem, hogy tényleg lesérült, de ő volt az egyetlen, aki egyedül maradt, akire senki nem figyelt akkor, és bármit csinálhatott. Aztán többször meg lett említve, milyen szívós szervezete van, milyen sokat kibír. Aztán persze kiderült a tintás megoldás. Egyszerűen zseniális.
• A vérrel a falra írt J betű egyből eszembe juttatta Joannát. A könyv elején sokat utalgatott arra, mennyire irigyli Linnet életét, és mennyire szívesen cserélne vele. Kapóra jött egy ismerős is, aki szintén ott volt a hajón. Azt gondoltam, Timmel végeztette el a piszkos munkát, kvázi felbérelte őt, majd Jackie-re utaló J betűvel elterelteti a gyanút, mert ugyan ki gondolna rá, ha ott van Jackie?  Aztán persze kiderült az igazság, tényleg köze volt Timhez is, de egy teljesen másik szálon. Végülis, az igazi bűnözőket így is kiszagoltam, nem? ☺ 
• Akkor tértem vissza a Simon-Jackie párost gyanúsító ötlethez, amikor Simon Jackiet kérte a kabinjába. Itt szintén egyedül maradtak, senki nem figyelt rájuk, senki nem fordított különös figyelmet arra, hogy ők ketten beszélgetnek, hiszen mindkét ember alibije adott volt…látszólag.

Nos, ezek lettek volna az én gondolataim, amiket szerettem volna összegezni és megosztani veletek. Remélem ,ti is annyira élveztétek ezt a regényt, mint én. Ez volt az első igazi AC könyvem, de biztosan nem az utolsó. Ha szeretnétek nézzetek rá az insta oldalunkra, (illa_berek), és mondjátok el a könyvhöz kapcsolódó poszt alatt a véleményeteket kommentben. Benned milyen elméletek születtek meg?  Kit/kiket gyanúsítottál, és miért? Nagy örömmel olvasnám őket. 

J.

A képek forrásai: bookline.hu, port.hu