Laurát már általános iskolás korom óta olvasom. Ki sem merem számolni, hogy hány éve. Az biztos, hogy a történetei végig kísérték a felnőtté válásomat. 

A történetben szereplő lányoknál, fiúknál már jócskán idősebb vagyok, és nem minden esetben szól nekem az adott történet, de mindig szívesen olvasom. Hogy miért? A humoráért, a stílusáért, és azért, mert a fiatalokhoz szól. Úgy, hogy ráveszi a fiatalokat arra, hogy olvassanak. 

Amikor - kb 5 napja - kezembe vettem az e-book olvasómat, hogy új olvasmányt keressek magamnak, valami olyat akartam, ami leköti a figyelmemet, amit a Balaton-parton is szívesen lapozok fel - illetve nyitok meg. Így akadt meg a szemem Leiner Laura egyik nemrég megjelent könyvén, vagyis könyvsorozatán.

Most az első részről hozok nektek egy kis írást.

Ég veled

Fülszöveg: Újvári Hanna a tinik megszokott életét élte egészen egy évvel ezelőttig, egy családi tragédia azonban mindent megváltoztatott. Most apukájával kettesben tölti a hétköznapokat, és rég nem a korosztályának átlagos problémái foglalkoztatják. Miután átveszi a tizenegyedikes bizonyítványát, az évzáró után váratlan felkérést kap az igazgatótól: részt vehet egy iskolai versenyen, ahol kiváló matekosként főleg a logikai feladatok megoldásában számítanak rá. Hanna környezete ragaszkodik hozzá, hogy elmenjen a megmérettetésre, így a Szirtes Gimnázium négyfős csapata (Hanna, Bernadett, Lóri és Zsombi) elindul az Iskolák Országos Versenyén.

A történetünk főszereplője Hanna, aki 17 éves és egy éve veszítette el az édesanyját. Ez az egy év sok mindenben megváltoztatta - persze ez teljesen érthető. Én - lassan 3 éve -, hogy elveszítettem a nagymamámat. Ez bennem is sok változást hozott, mind magam, mind pedig a környezetem tekintetében. De egy édesanya elvesztése..szavakba sem tudom önteni milyen lehet. Ezért becsülöm annyira Laurát, mert írt erről. Olyan köntösben ír az árvaságról, a gyásznak a feldolgozásáról, hogy csak ámultam. Úgy csomagolja be a tanulságokat és az útmutatást, ahogyan azt, egy tininek értenie kell. Valljuk be, Laura ért a fiatalokhoz és a nyelvezetükhöz. 

Hanna zárkózottsága miatt az elején még nagyon vacilál, hogy elfogadja-e, hogy részt vegyen az Iskolák Országos Versenyén, ahova az igazgató válogatta be, hiszen az iskola egyik legjobb matekosa. Aztán édesapja győzködésére, végül belemegy, hogy elmenjen a versenyre. Egy olyan versenyre, amiről még senki nem hallott. Pedig már nyolcadik éve szervezik meg. 

2 hét egy - még - ismeretlen helyen. 

Az egész sorozat e köré a verseny köré van felépítve: feladványok, találgatások és megmérettetések közepette ismerjük meg jobban a versenyen részt vevő embereket. 

Ami kihagyhatatlan egy könyvből, de leginkább egy LL könyvből, az bizony a szerelem. Vagyis inkább egy nagyszerű fiú. Aki miatt néha ki tud zökkenni az édesanyja körüli gyászból és elkezdi kicsit rózsaszínben látni a világot. A fiúnak neve is van: Kornél. (Zárójelben megjegyezném, hogy én először teljesen másra gondoltam, mint lehetséges fiú jelölt. De aztán rájöttem, hogy ez nem igazán lenne Laurás megoldás. Így vártam a fordulatra.)

És meg is kaptam. Kornél társasága felüdülést jelent Hanna számára. De a bimbózó szerelem mellett azért ott van a versengés, a kapcsolatépítés és néha a konfliktusok is. Amik természetes velejárói a tini életnek, illetve a versenyen való részvételnek.

A humor az egyik legmeghatározóbb pont, amit ki lehet emelni, ha egy LL-könyvről van szó - sok minden más mellett is persze. Ebben a könyvben sem volt belőle hiány. Hanna nagymamája, apukája, és az Igazgató, Kocsis. Csak néhány személy, akinek a humorján és beszólásain hangosan felnevettem. De ott van még Lóri - a Szirtes csapat egyik tagja -, aki engem egy kicsit Zsoltira emlékeztett, de cáfoljatok meg, ha ti nem ezt éreztétek.

Ezeket mind nagyon szerettem olvasni, de volt még egy dolog, ami még inkább elgondolkodtatott: a tinik élete. Hogy nekik most már mennyire fontos az Insta-követés, a folyamatos online-levés, élőzés, és a tátogás-táncolás különböző videókra. Összegezve: ha nem vagy online, akkor nem is létezel. Bár Hanna is szerves része volt az online térnek, édesanyja elvesztésével ez teljesen megváltozott. 

Összességében nekem nagyon tetszett ez a könyv - már alig várom, hogy olvashassam a folytatást. Teljesen beszippantott, szinte nem is érzékeltem az időt magam körül, miközben olvastam, sőt, azt sem, hogy hányadik oldalon tartok. Teljesen kikapcsolt, ott voltam a szereplőkkel: velük együtt izgultam, értük izgultam. Szorítottam, hogy Hannának jobb legyen. És hálával tartozom ezért Kornélnak és a Szirtes csapatnak is.

Mert kell #párnalábnap.