Ebben a kis írásunkban az Outlander első két kötetéből szedtük nektek össze a kedvenc mellékszereplőinket.  A leírtak mind a saját véleményünket takarják, hogy mit gondolunk róluk. 
Ha nektek más véleményetek van, vagy egyetértetek velünk, akkor azt írjátok meg. 
Jó olvasást kívánunk! 

Geillis Duncan

(Készüljetek, ez hosszú lesz, mert ő az egyik kedvencem. ;) )

A könyvben és a sorozatban is azt kaptam, amit vártam. Csípkelődős, humoros, nagyon okos nő, rengeteg titokkal. Az a fajta, aki könnyed mosollyal lép át a vaskalapos szabályokon, ez tetszett benne a legjobban. Sejtettem, hogy valamilyen szinten részt vesz majd a történetben a boszorkányság vonala, engem egyébként is enyhén-szólva-lázba-hoz-a-téma, így nagyon örültem, amikor ezekhez a fejezetekhez érkeztem. A sorozatban is szépen lettek megoldva az ide köthető jelenetek. Persze a történet lényege egyáltalán nem a boszorkányság kultúrája, inkább egy érdekes ízű fűszerhez tudnám hasonlítani ezt a szálat. Na de térjünk vissza a karakterhez! Sokszor esik meg az, hogy egy-egy mellékszereplő jobban megfog minket, mint a fő karakter(ek), de persze Jamie és Claire mellett nagyon nehéz felvenni a versenyt ebben a sorozatban, szinte lehetetlen, nem véletlenül. Az Outlanderben szerintem az egyik legjobb dolog az, hogy a mellékszereplők is árnyaltak, részletesen kidolgozott személyiségek. Geillist több szempontból is fontos mellékszereplőnek tartom. Először is, szerintem nagyon jól lett kialakítva Claire és Geillis kapcsolódása az első részben. Nyilván nem véletlen, hogy ők ketten találkoztak egymással. Geillis igenis kellet Clairenek az elején. Tudtán kívül adott neki olyan kulcsokat, amik nélkül biztosan nehezen tudott volna boldogulni egy-két helyzetben. Az a bizonyos fordulat (amit természetesen nem fogok elárulni, mert nem akarom lelőni az ilyen cselekmény részeket) az első könyv végén pedig feltette az i-re a pontot. A továbbiakban aztán bonyolódik a történet, és egészen megrendítő a két nő kapcsolatának végkimenetele, de engedjétek meg nekem, hogy most az első könyvre fókuszáljak inkább. Geillis végig tudott valamit, amit mi nem, ezáltal sok helyzetet tudott saját maga előnyére formálni, és lehet őt számítónak nevezni, de valljuk be, mesterien játszik. Még a “végső ütközetben” is önmaga marad, a megszokott szarkasztikus, laza, huncutul buja stílusával. Ebből kifolyólag szeretnék rátérni Lotte Verbeek alakítására, mert nekem a könyvben leírtak és az ő színészi játéka egyben adja ki a tökélyt. Finom árnyalatonként adagol, és kapunk még egy plusz csípős réteget is. Tökéletesen kihozza Geillis fanatizmusát és gátlástalanságát, nem is tudnék más színésznőt elképzelni erre a szerepre. Egészen biztos, hogy nem mindenki szívébe lopta be magát ez a karakter, sőt sokakat egyenesen zavar, és ezt tökéletesen megértem. Amint fentebb említettem, Geillis segített Clairenek, de ez a segítség nem mindig volt önzetlen. Sokszor észrevétlenül mozgatta Claire bábuját a saját tábláján, és önös érdekek vezérelték. Hát, nem egy tünérkeresztanya hevülettel a főszereplőt segítő típusú karakter, az egyszer biztos, de tagadhatatlan, hogy belevaló nő, akinek nem csak egy ember köszönheti az életét a történetben.

Ned Gowan

Ned Gowan a jóságos, művelt öregúr, persze felföldi kiadásban. Általában szelíd és csendes, és persze megfontolt, de a sarkára is tud állni ha kell. Viszonylag hamar bukkan fel az első könyvben, és amint színre lép, már szerethető is a karaktere. Említésre is kerül, hogy ő az, akivel Claire igazán el tud beszélgetni. Ha ő ott van, már nem is érzi magát annyira elveszettnek. Először nem gondoltam, hogy fontos szerepe lesz Nednek a továbbiakban. Tetszett benne, hogy megértőbben fordult Claire felé. Műveltségük által új utak nyílnak kettejük számára, bár biztosan neki is voltak kételyei a Sassenach nőszeméllyel szemben, de végső soron mindig jókor volt jó helyen, és ügyesen bánt a szavakkal, mikor arra volt szükség. A kiszámíthatósága biztonságot sugall. Kifinomultabb verzió a többi tüzes, forrófejű skótnál. Az ő jelenléte megnyugtató, és üdítő színfolt a nagy tesztoszterontengerben. Természetesen amellett sem megyek el szó nélkül, hogy Claire segítségére sietett a bajban. Gondoljunk csak az esküvői ruhára, és a bizonyos perre...ha ő nem érkezik időben akármi is történhetett volna. Összefoglalva a lényeget, egy számomra nagyon szimpatikus karakterré nőtte ki magát, és örültem a felbukkanásának.

Rupert MacKenzie

Vannak olyan karakterek, akiket egyszerűen nem lehet elfelejteni. Rupert is ilyen. Ő is hamar kerül a színre, az elsők között van, akikkel Claire találkozik az utazását követően. A kis csapat tagja, és egyszerűen imádnivaló! A fanyar megjegyzések, a beszólások, a humor mind-mind szerethetővé teszik őt. Nincs mindig jó kedve, de másoknak mindig gyorsan tud mosolyt csalni az arcára. Az esküvős fejezetekben Angussal együtt a visítós-röhögős kategórába tartoznak. Zseniálisak ezek ketten. Persze a humorán kívül a hűsége és a barátsága is kiemeli őt a mezőnyből. Amikor Claire Jamie keresésére indul, Murtagh és Rupert is vele tartanak. A mentőakcióban is fontos szerepet játszik. Amint az kiderül, ő is egy érzékeny ember, a ragaszkodása és odaadása a barátai iránt tiszteletre méltó! Ha választhatnék, hogy kivel menjek kocsmázni, biztosan ő lenne a szerencsés nyertes, de csak akkor, ha Angust is hozza magával. :D