Azt hiszem, pont jókor jelent meg Laura könyve. Mintha tudta volna, hogy nekem most pont egy ilyen történet kell.
Nem terveztem, hogy a megjelenéskor fogom megvenni a könyvet, azt gondoltam, várok egy kicsit, úgyis sok az egyetemen a feladat, majd utána. De aztán ez mégsem így történt: az egyetemi könyvtár épületéből kilépve lefogott egy érzés, hogy nekem ez a könyv mégis most rögtön kell. Így körülbelül az elsők között voltam, akik megvették az új Leiner Laura könyvet.
Fülszöveg: Az egyetemista Emma egy meglehetősen rosszul alakult nyaralás óta nem utazott sehová, és ehhez a fogadalmához három éve tartja magát, amikor is véletlenül, mondhatni önhibáján kívül nyer egy tengerparti társasutazást. Megpróbálja lemondani, vagy átruházni, de nem sikerül. ezért az utolsó pillanatban végül mégiscsak felül a repülőre. Emma nem akar a társaság középpontja lenni, nem szereti, ha mindenki rá figyel, ő csak a háttérbe húzódva kivárná, hogy leteljen a nyaralás. Azonban a dolgok ezúttal kicsit másként alakulnak. Kezdve ott, hogy a szállodában egy váratlan szobatársat kap, a nagyképű és bunkó, média szakos Noelt…
Laura eddigi történetei mind gimisekről szóltak, de ebben a történetben egy egyetemista lány, Emma áll a középpontban. Ahogy elkezdtem olvasni a történetet, már az első oldal végén azt mondtam, hogy ez a lány én vagyok, vagyis én is lehetnék. A könyv megjelenése előtti héten törték össze a szívemet, és ugyanúgy hívják a fiút, mint Emma volt barátját. Illetve Emma is magyartanárnak tanul, mint én. Egyszóval elég sok ponton tudtam kapcsolódni hozzá. (Fun fact: a könyvesboltból kilépve magamban találgattam, hogy mi lehet egy ideális fiúnév, akinek nagy szerepe lehet a történetben, és eltaláltam...)
Számomra kicsit lassan indult be a történet, lassan értünk el Tunéziába, aztán ott hirtelen minden felgyorsult volna. És amilyen lassan indult, olyan gyorsan fejeződött is be a nyaralás. Ennek ellenére nagyon szerettem olvasni: tetszettek a karakterek, bár nem voltak sokan, de ők mind belopták magukat a szívembe. Tomi, a legjobb barát, aki olyan volt, mintha az én legjobb barátom lenne. Ő is ugyanilyen tanácsokkal és lelki fröccsel lát el, mint Tomi tette Emmával. Üde foltja volt az olvasásnak. Aztán a mindig pozitív és vidám Miki, aki mindenkinek segíteni szeretne. Szandi és Évi nem kaptak olyan nagy szerepet, de amit tettek Emmáért, az már önmagában egy fontos feladat volt. És a végére Noel, egy újabb LL fiú, aki egyáltalán nem olyan, mint az elődök – Cortez vagy Rajmund, esetleg Szasza – ő tényleg egy bunkó fiú volt, akit néha egy szülői legyintéssel helyre raktam volna. De ő így volt szerethető. A poénjain nagyon sokat nevettem – főleg a piacos jeleneten -, és azt is szeretem benne, hogy volt körülötte mindig egy kis titok, ami miatt a karaktere titokzatossá vált, sosem lehetett rajta kiigazodni.
A történet egy nagyon szerethető és élvezhető nyaralás történetét írja le, és olyan érzetet kelt, mintha te is ott lennél velük: érzed a sivatagi meleget, innál egy finom limonádét, vagy egy finom pohár rozét, bemennél a tengerbe fürdeni, vagy csak ülnél a szállodai szoba teraszán a nyári estén és olvasnád a könyvedet. És közben egy kicsit te is szerelmes leszel, és arra próbálsz rájönni, hogy Emma mikor szeretett bele Noelbe – mert talán nem árulok el nagy titkot, hogy itt is happy end lesz a végén –, de még hogyan.
Mint máskor, most is nagyot írt Laura, így mindenkinek ajánlom, aki szereti Laura írásait. De azoknak is, akik még nem olvastak tőle. Nem nyúl mellé, ha ezzel kezdi a sort. Ha Emma pontozási rendszerét használva pontozom a művet, akkor tízből ez egy jó nyolcas. Jó olvasást mindenkinek!
Szasza – ő tényleg egy bunkó fiú volt, akit néha egy szülői legyintéssel helyre raktam volna. De ő így volt szerethető. A poénjain nagyon sokat nevettem – főleg a piacos jeleneten -, és azt is szeretem benne, hogy volt körülötte mindig egy kis titok, ami miatt a karaktere titokzatossá vált, sosem lehetett rajta kiigazodni.
